Tekintse meg megújult weboldalamat!

A természet riaztó rendszere

A fájdalom

A fájdalom, melynek senki nem örül, a túlélés záloga. Sokszor igen kellemetlen, gyötrelmes érzés. Semmiképp nem hagyható figyelmen kívül, hiszen jelzi, hogy valami nincs rendben a szervezetben. Minden esetben a belszervi betegségek első tünete. A fájdalom egyaránt lehet sérülés, lelki vagy testi betegségek következménye. Arra készteti az embert, hogy tegyen valamit a fájdalom oka ellen. Ez általában önkéntelen cselekvés, mint amikor elrántja az ember a kezét, ha például megégette valamivel, és megakadályozza a további sérülést. Vannak azonban olyan kínok, melyek megmaradnak és megkeseríti életünket.

Hogy érezzük a fájdalmat?

A fájdalomüzenetek a másodperc egymilliárdod része alatt elérik az agyat. Útjuk összetett, a fájdalmat kiváltott ingerület több átkapcsoláson jut keresztül. Útközben az ingerület intenzitása változik, fokozódik vagy csökken. A fájdalom- és egyéb kellemetlen ingereket észlelő idegvégződéseket fájdalomérző receptoroknak nevezzük. Ezek elsősorban a bőrben helyezkednek el.

• A sérülés hatására keletkező kémiai anyagokat (pl. prosztaglandinok, továbbiakban P-anyag ) a fájdalomérző receptorok érzékelik és szállítják tovább az információt a gerincvelőbe, ahol egyrészt reflexet vált ki, melynek hatására azonnali cselekvés indul el, pl a kéz elrántása a forró tárgytól.
• Másrészt érzőidegkötegekre áttevődve a gerincvelőből az agytörzsbe jut. Itt fontos vegetatív központok helyezkednek el, ezek befolyásolják a légzést, szívverést, stb.
• Az ingerület innen a köztiagyba (talamuszba) jut.
• A fájdalominger, a többi érzékelési információval – a szemből, fülből, bőrből érkező egyéb ingerekkel- összegződve az nagyagykéregbe kerül, ahol az üzenet értelmezése zajlik. A fájdalmas terület itt határolódik be, az ember ekkor dönti el, hogy milyen cselekvésre van szüksége a fájdalom megszüntetésére.

A fájdalom hirnökei

A fájdalominger különböző kémiai hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) segítségével jut tovább egy idegsejtről a másikra. Ezek egyike egy peptid (P-anyag), amely az idegsejt kapcsolódási pontjaiban termelődik. Amikor az idegsejtben futó ingerület az idegvégződéshez jut, felszabadul, és az idegek közti vékony résen (szinapszison) átjutva a másik idegsejt hártyájához kapcsolódik. Itt a P-anyag kapcsolódásának hatására még erősebb ingerület képződik, mely fokozza az agyban érzett fájdalom intenzitását.

Egyénenként eltérő a fájdalomtűrő képesség

A fájdalmat a hetedik érzéknek is nevezik, a valóságban azonban a fájdalomra adott válasz közelebb áll az érzelmi reakciókhoz, mint a szenzoros érzékeléshez. A válaszreakciók egyénenként különbözhetnek, mi több, időben is változhatnak.
A fájdalomküszöb az az ingerintenzitás, amelyet az illető kellemetlennek érez.

A fájdalomtűrést befolyásoló tényezők

A kutatók sok olyan tényezőt és körülményt azonosítottak, amelyek megváltoztatják a fájdalomtűrő képességet:

Általános egészségügyi állapot

A beteges, fáradt, ideges, depressziós, kimerült ember rosszabbul viseli a fájdalmat.

Életkor

A fájdalomtűrő küszöb az életkor előrehaladtával csökken. Az idős embereket még kevesebb inger is éri, mivel romlik a hallásuk, a látásuk és a többi érzékszervük működése.

Kilátásba helyezett jutalom

Gyakorlatilag mindenki képes arra, hogy rávegye magát a fájdalom elviselésére valamilyen cél vagy jutalom érdekében. Gondoljunk a kismamára, aki gyorsan elfelejti a gyerekszülés fájdalmait, amikor az újszülöttet magához öleli.

Lelki eredetű fájdalom

Az ilyen típusú fájdalom nem sérülésből vagy szervi bajtól származik, mégis ugyanolyan valóságos, mint bármely más típusú szenvedés. Gyógyítása gyakran sokkal nehezebb. A pszichológiai fájdalmak sora a visszautasítás okozta megbántottságtól az életképtelenséget kiváltó bánatig, szívfájdalomig tart, amelyet sokan tapasztalnak pl. egy szeretett személy elvesztésekor.
A szervi eredetű fájdalmakhoz hasonlóan a lelki fájdalmak is járhatnak alvászavarokkal, a beteg elszigetelődésével, súlyos depresszióval. Sőt számtalan bizonyíték van arra, hogy az elhúzódó pszichológiai fájdalom gyengítheti az immunrendszer védekezőképességét, és növelheti a fogékonyságot jó néhány betegségre.

A test saját fájdalomcsillapítói

A testben szinte ugyanabban a pillanatban, amint a fájdalomingerek az agyba jutnak, fájdalomcsillapító anyagok kezdenek termelődni. Az agyban a fájdalomingerek hatására nemcsak P-anyag szabadul fel, de megkezdődik az endorfinok termelődése is. Ezek a morfinszerű anyagok hatásukat a fájdalomüzenetek átvitelének blokkolásával fejtik ki, és megakadályozzák, hogy a fájdalominger hatására felszabadult P-anyag fokozott ingerületet váltson ki az idegsejtekben.
A fájdalmak esetén cél az edorfin anyagok termelődésének stimulálása.

Dr. Gálik Ágnes